Deszkára fektet

Deszkára fektet, átszegez a múlt.

Azt sem tudom, hogy miért is érzem.

Ami a szívemen zengett régen,

elszakított bennem már minden húrt,

Zörög a nappal, és üres az éj,

amióta szemed rám nem ragyog.

Már évek óta sötétben vagyok,

hát ne mondd nekem, hogy soha ne félj!

Nekem szívem szúrja vastüske át,

és nincsen fájdalmamra enyhülés,

mert soha nem múlik a szenvedés,

hogyha nem jön el, aki megbocsát.

Átvirrasztok már minden éjszakát,

és oly távoli még az ébredés.