Hogyan tovább? A nappal véget ért.
A kert alatt már ordas farkasok
vonyítanak a koncért: szívedért;
és a sötét még egyre nőni fog.
A Hold talán az égre fölkerül,
de távolabbra bújik el a Nap,
és messze van, amíg majd földerül
az éj, és lehetsz újra boldogabb.
A szívedet jó mélyen rejtsed el!
A farkasfog, ha mellkasodba vág,
a sikolyra csak ordítás felel,
a menekülés útja: száraz ág.
Hogyan tovább, míg el nem fogy az éj?
Ajtód, kapud bezárd magad mögött!
A felhőktől már súlyos fenn az ég,
a pokol újra Földre költözött.
Ásód, kapád, baltád ha megfened,
a nyél markodban jó helyet talál,
de messze még az újabb kikelet,
s ha egyedül maradsz, jő a halál.
Csak túlélni kell ezt a múltidőt,
hisz éltél már át szörnyű éjeket,
míg el nem hozza a friss levegőt
egy eljövendő rózsás reggeled!
A kert alatt most ordas farkasok
gyomra már csak az új prédára vár,
de hogyha a nép végre összefog,
a farkasé lehet a csúf halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.