ahogyan az avar-illatú őszben ballagok.
Ezek a hűvös őszi hajnalok
elbírnának lassan kabátot, kalapot.
Befelé terjed a leveleken a rozsda;
Az ősz vörösre festi a lombokat.
Az enyészet fanyar illata leng
az összesöpört avar-halmok felett.
A Vérmezőn csöndesek a reggelek,
bár körötte a város dörög.
Szakadt kabátba bújt emberek
fekszenek dideregve a bokrok között.
Mint mezei varjak, ha jön a tél,
húzódik a város felé a nyomorultak hada,
és mint szürke dolmányos társaik,
ők is a bokrok alá térnek haza.
Mert éppen ez a föld
itta fel lázadó apáik vérét;
itt öntözték több száz éve már
a park televényét.
A közpark az öntözésért
mára dúsan megfizet:
Ápolja koldus népét:
rothadó avart ad, és vizet,
ami az égből a fejükre csorog.
Hej, te árva koldus-nemzet!
Hej, nincstelen magyarok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.