Sötétek a hajnalok.
Nap az égen nem ragyog,
amikor reggel fölkelek.
Hűvösek a reggelek.
Kis szobámban lámpa ég
szűkre szabva fénykörét:
asztal, szekrény, óra, ágy.
Messze űzve mind a vágy.
Ha jön az ősz, és őszre hó,
a kertből sem hallik rigó.
Nincsen arc, ami rám nevet:
csönd van, amikor fölkelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.