Egyre hamarabb fáradok

Egyre hamarabb fáradok. Bár a Nap süt fejem fölött,

és mégis, mintha századok állnának már hátam mögött.

Egyre jobban elfáradok. Elérni, azt hogyan lehet,

hogy ez a romló állapot ne győzze le a szívemet?

Hisz a nagyvilág ezer csodáját soha sem láttam még;

és hetven életet élve át, rá az sem lenne elég.

Olyan sok dalt nem daloltam el, sok bort nem kóstolt a szám!

Olyan sok leányt át nem öleltem még szívből, igazán!

Van sok dolog, ami kézre vár, még bevégezetlenül,

és sok vers meg nem íródhat már, ha a vég még nem kerül!

De mit nekem a fáradtság, az éjjel, ha a Hold ragyog

az égen, amíg társaságban a kedvesemmel vagyok!

És mit számíthat a bú, a gond, amíg fent ragyog a Nap?

Amíg új dal zenghet lantomon, nem lesz, aki boldogabb!