felmegy az ember, a Holdra lelát.
Elmegy a kedve, s már nem is él,
mert egyedül találja magát.
Lába alatt a csillagok, és
csak a légürest ég van feje fölött.
Hajtja csak egyre, de miért vagyok én,
miért vagyok én ez az idelökött?
Felmegy, hogy majd messzire lát,
de a köd lepi lent el a tájat.
Hátra szerelmet hagy, s a hazát.
De tudta, hogy ennyire fájhat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.