Menekülni versbe, dalba

                                     Ady Endre halálának 100. évfordulóján

Most menekülni e romlott korból,
amely népünkre halált hoz.
Kótyagosodni szerelemtől, bortól.
Majd az utókor áld, átkoz.

De csillagos-csókos éjszakák,
hej, messzire tűntetek!
Most sötét van, komor a szemhatár,
földet szántanak a fellegek.

Hát menekülni a versbe, a dalba,
míg szívünk, mint szövétnek lobog!
Ne is legyen sunyítón balga,
bár az utcákon mocsok locsog.

Mert lesz fénylő ég, és zöld mező,
noha én nem vagyok vátesz,
lesz még itt szabad a levegő.
A hajnal jön, és csodás lesz.