A köldök fölött kiáll egy dudor,
és megereszkedett a hasfalam.
Hatvan után a lét komor,
pedig lehetne ragyogó, ami hátra van.
Kiálló rücskök a bőrön,
és letöredeznek a fogak.
Elhagy majd' minden öröm,
a jövő a pöcegödörben rohad.
Még dolgozom, de kifutása semmi,
a sikerre nem készültem soha,
ha majd kell, ahogy jöttem, úgy fogok menni.
Nem voltam túl okos. Inkább ostoba.
Előre nincs nagy távlat,
visszatekinteni meg nincsen mire;
ha soha senki nem mondja: várlak,
az embert elhagyja hite.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.