mielőtt a vonatra szállok.
Ami volt, az az élet még nem elég,
sose hagytak még el az álmok.
Csak a verseket írván álmodozom,
s a vonat robog egyre velem,
a múltamat itt bent meg átkozom:
mire ment velem a szerelem.
Egy reggeli kávé kellene még,
de nem ám egyedül fogyasztva.
És kellene még, mert két szemem ég,
szerető kéz, amely adja.
De ma visszatekintve az életemen
csak a puszta kopárat látom.
Tudom én, eleget romlott a szemem.
De miért hagy el engem az álom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.