Tombolnak, nyihognak köröttem
árnyai sötét Pokolnak.
Tudják hogy, én a fényből jöttem;
mindenért engem okolnak.
Ezer évnek mocska és átka
csorog ma végig le rajtam.
Nekem már nem sok van itt hátra;
nem is éltem, s már meghaltam.
Hiába volnék én a Vándor;
az én szívem mindhiába
is várná egy sejtelmes távol:
itthon megyek a halálba.
Itt nagyok a felbuzdulások,
de csakis bent, gondolatban.
Én olyan vagyok, akár mások:
mennék, mégis itt maradtam.
Nem kell ide, nekünk az Új Hang,
amíg zsivajog a régi.
Házmesterekkel bármilyen gang
mucsai lesz, és nem égi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.