a Kossuth Lajos téren.
Rettenve nézelődött ott
a szájtáti tömeg.
Fölsejlett, hogy majd megint úgy lesz,
mint volt egykor, régen,
és az is, hogy miért,
és, hogy ezt ki nem éri meg,
és a hajnali sziluettből kirajzolódott
az embertelen jövő,
mindenki értette, mire készül
a mocskos hatalom,
csak azt nem tudta akkor még
a sok jövő-menő,
hogy kik fognak rángatózni
végül fent, a hurkokon,
mert a televízió hírműsora
folyton csak látogatásokról beszélt,
a rádió még késő éjjel is
csak reklámokat adott,
és nem tűntek fel arcok sem a városban szerteszét
megjelenő, új, kék színű
óriás plakátokon.
De harmadik napja ácsolták már
az emelvényt ott, a téren,
s az ország népe némán,
rettenve figyelt.
Mindenki rájött,sokkal rosszabb
lesz az élet, mint volt régen,
de csönd volt. Senki sem szólt.
Mindenki csak nyelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.