Háza előtt fűben fekszem,
emeletről néz az exem.
Becsukja az ablakot.
Fölnézek a fényes égre.
Minek fekszem itt? Mi végre?
Fölkelek, elballagok.
Ha valami idehúzna,
már redőnye is lehúzva.
Minek jönnék én ide?
Noha erős volt, mint oszlop,
az idővel szertefoszlott:
eltűnt az ember hite.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.