Volt egy percem a mai zűrzavarban,
s kezembe vettem Kosztolányit én.
Közben mindent majdnem összekavartam,
amíg olvastam tőle könnyedén.
Akác lilult a ház előtt az úton,
alatta voltak játszótársaim,
nevetésüket soha meg nem únom.
Elidőznek még rajtuk álmaim.
Áll még a ginko a Kun Béla téren?
Két karéjú levele rég lehullt?
Alatta jártam. Az volt nagyon régen.
Fejemben itt van, de az már a múlt.
És nem állnak már fák a Bartók úton.
Az Üllőin is nagy a forgalom.
De lábaim még nem is nagyon húzom,
s amit megélek, még nem borzalom.
Össze-vissza egyre csapong az elme
a csengetés hangfüggönye mögött.
Mind elhagyott az életnek szerelme.
Más is az, vagy csak én vagyok lökött?
Volt egy percem ma reggel, a homályban.
Az óra jár, hát elszállt az hamar.
A csengő zúgás most egyetlen társam,
de lassan szinte már nem is zavar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.