Pokrócon

 Apró fodrok a szürke pokrócon;
a bolyhok, mint szélfújta hullámok
a csendes víz fodrozódó felszínén,
és amint árnyjátékot játszanak
a kristálytiszta víz fenekén.

De ott nem látszik a fodrok között
a valóság finom szálas szövete.
A fodrokat ellenben itt is, akár csak ott
oda nem illő dolgok tarkítják:
papír foszlány --- pedig ritkán olvasok már papírról -
morzsa --pedig nem eszem ágyon fekve,
rómaiasan, mintha kereveten hevernék -
vagy hajamból hullott korpa - pedig
rendszeresen mosom a hajamat (is).

És mégis: most jól megnézve olyan ez a pokróc,,
mint a meggyalázott Éden tengerpartja
a kőolajba ragadt madárhullákkal,
mint vasárnapi piknikezők eldobált konzervdobozaival,
késő éjjeli szeretkezők használt óvszereivel
teleszórt tengerparti homoksáv.

Mint az élet szárazföldjének homoksávja a
halál végtelenbe nyúló tengerének partján,
amikor az ember "szomorú, vizes síkra ér."