2012. június 28., csütörtök

Rémálomképtár

Táj. Napfényes dombok,
piros tetős házak.
Fáj. Sötétlő lombok,
mélyben izzó vágyak.

Kép. Réten sétáló,
égi tünemények.
Szép. Éjben szétmálló,
csalfa, vak remények.

Kifakul a világ,
megdermed a lélek,
elhervad a virág,
a sötétben félek.
Megtagadom a mát.
A múltban sincs élet.


 

2012. június 25., hétfő

Öt óra húsz (Autóbusz állomás)

Olvad az aszfalt a nyári melegben.
Celsius is van vagy negyven.
A tér fölött a levegő rezeg,
csak rohangálnak az emberek;
egy nő tömött szatyrokat cipel,
egy úr böngészgeti, hogy mivel
menjen tovább, ha elhozta már
eddig a sors; most új buszra vár.

Befut egy járat, tömött a busz,
mindjárt itt van öt óra húsz;
de hosszú még az út hazáig,
agyam felforr, eszem elvásik.
Este lesz, mire megérkezem,
forró Nap tűzi addig fejem.
Kalapot hozhattam volna, ha már
nem lennék ilyen vén szamár.

Csak egy táska lóg a vállamon,
a sörömet benne nem hagyhatom,
hogy tovább forralja Nap heve:
felrobban, szétfolyik a leve.
Kinyitom, egy nagyot kortyolok:
de a langyos lé nem üdítő dolog.
Izzadtság csorog a hátamon,
a lábam is megint fáj nagyon.

A padon egy koldus heverész,
ócska ruhája csupa mész,
vagy fehér festéktől foltos az?
Kutyája mellette bólogat.
Feje alatt egy háncsszatyor,
"Te mindenütt megalhatol",
mégsem cserélnék vele,
bár lábánál ott a hegy leve:

Pillepalackban van a nedű,
de hiszem: élte nem csupa derű.
Amikor erre gondolok,
rájövök: nem is oly rossz dolog,
hogy este a billentyűt püfölhetem,
és versem a netre is föltehetem.
Bár szabadabb talán nálam ő,
e szabadság mégsem fölemelő.

Befut a busz, a tömeg rohan,
(hogyan élhetnék boldogan?),
fogom a táskám és indulok,
hazáig ma megint állhatok.
Értelmetlen volt az utam,
életem hasonlóképpen rohan,
ha tudnám, hogy örömmel várnak rám,
tán mosolyra is állna még a szám.

2012. június 22., péntek

Az ember belefárad

Az ember belefárad, elhagyja kedve.
Hiába hajtaná tovább az élet,
a semmihez sosem vág jó képet,
ha mindig egyedül van este.

Mintha festékkel volna festve,
szürkének látja a virágos rétet;
az ember belefárad: elhagyja kedve.

Bár jó volna élni jövőt tervezgetve;
aki mindig csak egyedül ébred,
nem talál a létben semmi szépet,
jövőre sem néz, csakis kételkedve:
az ember belefárad, elhagyja kedve.

Este a jégen

Délután volt, és az ég
oly tiszta, még fenn a Nap;
a tó színén a sima jég
csak szórta a csillagokat.  

A fagyos hidegben a test lehűlt,
s míg égbe szállt imád,
a Nap a jég peremére ült,
de csak szólt Ave Máriád.  

A templom harangja kongatott,
a tóra az est leszállt,
én elbűvölve néztelek ott.
Szívem otthonra talált.

2012. június 19., kedd

Lepke



Lepke, lepke, ezüst lepke,
szállj le, kérlek, a kezemre!
Jobbra lebbenj, balra lebbenj,
sötét éjtől meg ne rettenj!

Lepke, lepke, arany lepke,
lehelj lelket a szívembe!
Gyújtsd meg benne fényedet,
űzd el tőlem a telet!

Lepke, lepke, gyémánt lepke,
hozd el a fényt a szívembe!
Most sötétség támad ott,
űzd el mind a bánatot!

Éjszaka

Éjszaka. Nincsen páva.
Nem ég az éjjeli lámpa.
Nincsen súlya a szónak.
Nincs jövője a jónak.

Egykor égtek a fények,
tünde, csalfa remények.
Most a sötétség hátán
táncol a fekete Sátán.

Égbe merednek az ágak,
mind kihűlnek a vágyak.
Nem lesz vége a télnek,
reszketve dermed a lélek.

2012. június 18., hétfő

Örökszerda


Tegnap szerda volt. Holnap is szerda lesz.
Nem mozdul semmit a forró levegő.
Fejemben dörömböl ezernyi Hamlet:
megint kibillent az az átkozott idő.

Nem jön soha sem el az ünnepnapunk,
és ez így megy évek óta már.
Szerdákban élünk és majd szerdán halunk.
Ránk most már az örök szerda vár?

Szombat estét kell, hogy rendeljünk magunknak!
Ne legyen több szerda hajnalunk!
Ö rüljünk újra mindig szombatunknak,
s repesve várjuk fényes vasárnapunk!

2012. június 17., vasárnap

Szarkatánc

(Parafrázis Szarka Tamás szövegére, és a Ghymes együttes Tánc című dalának zenéjére)
 
Élhetetlen életed? Kár is mind a szó:
a hajthatatlan kárhozat semmire való.
Föl ne add az álmodat, mert az tévedés:
nem segít az áldozat, jő a szenvedés.

És ezért a lánc,
nem segít, ha láncolunk,
és ezért a lánc,
hogyha bármit láncolunk:
szívet, kezet, erőt, időt,
embert, nevet
nem segít.

Nézhetsz jobbra, nézhetsz balra,
lánc a szívre, lánc az agyra,
Újra monoton a,
szíven csikorog a,
újra odafog a
lánc.

Ha éjjelente ébredek, elfog a rettegés.
Éji álom, ég veled! Nincs menekülés.
Ha újra élném életem, hisz' nincsen benne szép,
múlna minden félelem, olvadna a jég.
Ráng a háló, egyre ráng, vergődik a hal,
s bár nem tudja, mit kíván, de szabadulni akar.
Ha földi létünk véget ér, nem lesz folytatás,
így nincsen, ami többet ér, mert ránk a semmi vár.

És ezért csak lánc,
és ezért csak lánc csörög,
s hitet, reményt ölök,
ha benn az ég dörög.

Ha újra élném életem, hisz' nincsen benne jó,
sem múlna a félelem, maradna a szó,
bár tudod, a múltadon búslakodni kár,
hisz' túl vagy már a félúton: véget ért a nyár.

Földre sújt az életed, fáj a köznapi lét?
Elszakít a képzelet: vár a csillagos ég.
Húz a lánc a lábadon, varjú hangja szól?
Szarka csör'g fejed fölött: tánccal válaszol.

És ezért a tánc,
és ezért csak tánc marad
(tánc a láncban
szarkatáncban)
rímek, zene, szavak,
csak gondolat, a vers marad.


Adópolitika hazugságra épülve

"Ide sorolandó Magyarországon a hagyományos értelemben vett munkásoktól a vállalkozókon keresztül  az értelmiségig mindenki, aki tud és akar dolgozni." és  "Jelen világgazdasági helyzetben nem az elvonás és újraelosztás, hanem a jövedelemnek a  megtermelőinél hagyása lehet csak a követendő elv." - mondja miniszterelnökünk.

Ez a két mondat alapvető logikai ellentmondást tartalmaz: A jövedelmet ugyanis alapvetően nem a
vállalkozó, hanem a dolgozó - a vállalkozó alkalmazottja - termeli meg
.
Vagyis a második mondat hazug. Az első mondat által definiált "mindenki, aki tud és akar dolgozni"   ráadásul magában foglalja a jövedelmet nem termelő alkalmazottakat is: ők ugyanis tudnak és akarnak is dolgozni, sőt, dolgoznak is:

ide tartoznak a postások, közlekedési dolgozók, kormányzati és önkormányzati alkalmazottak és
pedagógusok, valamint az egészségügyi dolgozók tömege is.

Miniszterelnökünk definíciója szerint ezek a csoportok alkotják a "középosztályt". Ide sorolja ő tehát a közmunka programmal foglalkoztatott minimálbéreseket is, akik akarnak és tudnak is dolgozni.
Ebből következően Orbán Viktor középosztálya a 27000 Ft / hó jövedelem körül kezdődik, amiből, mint tudjuk, "nagyon jól meg lehet élni, nagyon jól meg lehet élni". Nemzetellenes az a kormány, amelynek a megélhetési minimum alatti jövedelem jelenti a "középosztályt".

Nyilván ezért is vezette be Orbán Viktor kormánya az "arányos" adóviselést, hiszen jelen helyzetben
a megtermelt jövedelemnek - a havi 47000 Ft-nak - a megtermelőinél (a közmunkásnál)
hagyása lehet csak a követendő elv.
Ráadásul ezzel a hazugsággal is szembe megy az "igazságos" teherviselés politikája: a havi 27000 forintból arányosan adózzon ugyanannyit az adófizető, mint a 27 millióból.

2012. június 14., csütörtök

Csak akad majd

Felesége nem volt rossz asszony,
Soha nem pörölt sokat.
Ritkán mondta álmosan: már alszom,
és nem hozott bezzeg-példának másokat.
Hogy tizenhat éve külön aludtak,
hát istenem, így alakult,
s hogy egykor nem voltak elrontói semmi rossznak,
az bizony ma már a múlt.
Lábába zsibbadás áll néha,
derékban folyton fájdalom zsibong,
szíve nehéz néha, mint a tégla,
ha a tavasz rügyeket bont.
Visszanézve jó lett volna,
élni vagányabbul az életet,
nem félni kalandtól soha:
majd lesz, aki eltemet.

Hogy aztán csak így alakult?
Hát Istenem, így megy ez.
A fiatalság ma már a múlt.
Csak akad, aki majd temet.



2012. június 12., kedd

Most jó

Most jó,
így csendben ülni veled.
Nem kell semmi,
most ne add a kezed,
nincs hová sietni.

Most jó,
hogy hallhatom a szavad,
csak csendesen!
Már minden így marad,
úgy képzelem.

Most jó,
hogy nem kell a mese,
szerepjáték,
amikor itt ülök veled,
ez szép ajándék.

Jeges kígyó kússzon

Jeges kígyó kússzon rá pőre szívedre.
Elméd jégkristállyá zsibbassza rossz kedve.
Ne lásd világodat soha többé szépnek,
hogyha a lelkedben kifakult az ének!

Új életet álmodj minden áldott este,
ameddig szíved nincs szerelembe esve.
Új halálra ébredj minden átok éjjel,
ami nem halmoz el forró szenvedéllyel,
és hogyha a virág a lelkeden szárad,
nyüszítsen a világ, üvöltsön az állat,
és ha a jégkígyó rákúszott szívedre,
holt lelkedet fesd le komor versbe szedve!

Polgár is lehettem volna

Polgár is lehettem volna;
megvolt hozzá mindenem:
tudás, család, lakás, munka.
Csak álhitem nincs nekem.

Sok pénzt soha nem gyűjtöttem;
nem érdekelt a vagyon.
Amíg forró, nem ütöttem
a vasat, sem mást agyon.

Nem számít, ha bármit mondok.
Döntésből elhagyható.
Csak számomra nőnek gondok,
mikor csökken az adó.

De a nevem és a címem
jegyzi kormányhivatal,
ha nem az a választ vélem
helyesnek, amit akar.

Polgár is lehettem volna.
Megvolt hozzá mindenem:
család, lakás, tudás, munka.
Csak gyomrom nincsen nekem.

Jártam a Holdon

Jártam a Holdon, a Nap tüze izzott,
éltem a tenger mély fenekén.
Megfordultam pár helyen itt-ott,
s hol nem járt még más: te meg én.

Ugrattam paripámat felhőn.
Lába akadt tarajába bele.
Néztem a csillagos égre merengőn
képzeletemmel írva tele.

Most, hogy a gondok a földre lehúznak,
jobban kellene, mint valaha,
hogy az életemet ne tekintsem rútnak,
s teljen újra a lét pohara.

Túl az útelágazásokon

Túljutottam minden útelágazáson.
Köröttem szürke és kihalt a táj.
A csönd szívembe mar, de csak hagyom, hogy fájjon,
érzem: élek még, ameddig fáj.

Az első fordulónál elrontottam én
az útirányt, amerre folytattam utam,
azóta nem lelek már sehol sem reményt
változtatni sorsomon, ami van.

Te hatalmas

Te hatalmas, nagy Úristen,
annak adj, akinek nincsen!
kaptam tőled eleget,
másra tedd rá kezedet!

Te hatalmas, nagy Úristen,
elég lesz már ennyi minden!
Ne rakd rám kincseidet,
széttöröd életemet!

Még azt mondják

Még azt mondják, "ügynök" voltam,
van takarni való múltam,
mert engem is beszerveztek,
hogy a hangulatról jelentsek.

Nem bántottam senkit soha,
nem voltam olyan ostoba,
hogy bárkit is eláztassak,
bármi jelentést is adjak.

Alá nem írattak semmit,
nem is számítottam ennyit,
megzsaroltak kedves szóval,
s nem kínáltak semmi jóval.

Nem tudom, hogy papír rólam
készült-e, hogy "ügynök" voltam,
el is felejthetném végre,
ha nem hoznák újból észbe.

Voltak sokan, akik kárán
hízott kövérre sok ártány.
Rendet ma is ők diktálnak
kisemmizett sokaságnak.

Ott ülnek a hatalomban,
felhasználták őket nyomban,
hogyha fogalmazni kellett
egy új Alaptörvény-rendet.

Loncsos mackó


Loncsos bundás, tenyeres-talpas
mackó pajtás, most ide hallgass!
Nincs értelme télire semmi
lépes mézet gyűjtögetni.

Lompos bundás, öreg medve,
ne legyél úgy nekikeseredve!
Tapasztalhattad ezerszer,
mindent elvesz tőled az ember.

Csapzott szőrű, öreg farkas,
vén lehetsz már, mégis ide hallgass!
Lehet nagy szád éles foggal,
mégis levadásznak dörgő bottal.

Farmerruhás, melós ember,
tudom jól, gondod, mint tenger.
Én azt mondom, senkire se hallgass,
küldd a pokolra, mind, aki hatalmas!


Sötét vadonban


Ma is sötét vadonban élek,
szinte három éve én.
Az éjtől mára már nem félek:
jól tudom, hogy nincs remény.

Tüske tépi, inda fojtja
mellkasomban szívemet,
összerakni újra gondja
annak lesz, aki eltemet.


Csavargó rigmus

Szegény, öreg csavargó,
kapualjban megalvó.
Nincsen neki egyebe,
csak a puszta élete.

Esik eső, fúj a szél,
jobb életet nem remél.
Utcákon él egyedül,
míg jobb létre szenderül.

Emel vagy sújt

Sosem tudtam, miért emel,
vagy büntet az Isten.
Mindent megad, ami kell,
majd mégis elvesz mindent.

Mondhatnám az isten helyett
a vak szerencsémet,
mindegy. Attól jobb még nem lesz
a nyomorult élet.


Álmodjunk jobb világot!

Álmodjunk át minden bigott uralmat!
Szakadj el mától verses ihletünk!
Agyunkat járja át szabad fuvallat:
a szellem halni soha sem kényszerül.

Langyos akolban, testek közé bújva
ne bízzuk farkasfogakra magunk,
érdek ki ne semmizhessen újra!
Éljünk, mielőtt meghalunk!

Erős legyen bennünk a hit:
lesz még szabadság itt,
lesz még testvére magyar magyarnak.
Bor lesz még, és lágy kenyér;
mi nem leszünk német,
és nem magyar gyarmat,
s nyelvünk sem lesz enyészeté.

A dolgos kéz, és szellem napvilága
emeli naggyá ismét e nemzetet.
Unokák nevünk áldják majd újra:
lesz, aki majdan eltemet.

2012. június 8., péntek

Két cím egy hírportálon

Két hír egy portálon egymás alatt: Az első negyedéves GDP adatok szerint minden termelési ágban visszesés volt az év elején, stagnál a belső fogyasztás, és nagyot zuhant az építőipar teljesítménye.
"A válságnak vége" jelentette ki Orbán Viktor fősámánja, Matolcsy György a CNN-nek adott interjújában. Értjük. Matolcsy - és ezek szerint Orbán Viktor számára az a rossz, ha valami jó, és akkor van vége a válságnak, ha minden gazdasági mutató romlik. Nem csoda: ez a (fülke)forradalmi osztályharcos lendület: minél rosszabb, annál jobb.
Csúcsra jár, és nem mozdul a munkanélküliség, bár pörögnek az éhbéres malenkij robotok. Stagnál a belső fogyasztás, visszaesik az export, csökken a GDP, az államháztartás egyensúlya csak a magánnyugdíj megtakarítások eltulajdonításával= padláslesöpréssel tartható, de a válságnak vége. A felszínen maradáshoz kivetett adókat természetesen egyfolytában a lakosság nyögi, annak is a legalacsonyabban kereső rétege.

2012 első negyedévében nem csak a gazdasági teljesítmény esett vissza, hanem a reálbérek változása is kedvezőtlen irányt vett: A KSH legfrissebb adatai szerint, a bruttó bérek alig 2,7 százalékkal nőttek tavalyhoz képest, míg a nettó keresetek változatlanok maradtak.
Mivel márciusban a fogyasztói árindex 5,5 százalék volt, a háztartások reálkeresete majd 5,2 százalékkal csökkent 2011-hez képest.

Matolcsy Nemzetgazdasági Minisztériuma a bruttó és nettó bérek pozitív változásáról, zeng győzelmi indulókat, de elfelejtkezik a meglóduló inflációról.
Míg 2010-ben és 2011-ben a reálbérek növekedtek, most csökkennek. Ennek oka a nettó bér stagnálása, (a 2011. január-decemberi időszakhoz képest nem változtak a nettó bérek) és az infláció.– illetve mégis: az ugyanebből a tényezőből következő inflációs nyomás. Részben az adóemeléseknek, részben az egyéb sokkhatásoknak köszönhetően, negatív tendencia indult meg.
Az 5,2 százalékos csökkenést a teljes 2011-es időszakhoz mérték. Az előző év azonos időszakához hasonlított reálbércsökkenés 3,7 százalék volt. Látható, hogy 2011 első negyedévénél csak 2007-ben volt nagyobb a visszaesés, de mivel a többi adat éves értéket mutat, ezért messzemenő következtetést nem lehet levonni.

Fontos hozzátenni, hogy a gazdaságban jelentős inflációs nyomás van, és az olyan új adók, mint például a telefonadó, amelyet a szolgáltatók árazásaikba beépítenek, szintén növelik az inflációt. Mivel ez a tendencia erősödik a "kreatív" gazdaságpolika következményeként, az átlagos nettó bérek pedig nem növekednek, így a 2012-es reálkereset csökkenés meghaladhatja a 2007-eset. Az elmúlt évtized legnagyobb jövedelmi visszaesése előtt állunk, megtetézve egy társadalmi katasztrófával: a munkanélküliek rekordot döntő tömegével.
Az Orbán-Matolcsy tandem gazdaságpolitikája következtében sokkal valószínűbb ez a scenárió, mint az, hogy a magyar gazdaság nekilendülne.

Az "én még sohasem hazudtam az embereknek" még mindig a helyén van, pedig tavaly novemberben kapott széles sajtónyilvánosságot a szűk körben elhangzott mondat: "Ha az IMF visszajön, én el." Az Orbán-Matolcsy varázslat egyetlen eleme sem jött be. A magyar teljesítmény - ezzel Orbán Viktor kormányának teljesítménye  - az EU legrosszabbjai között található. A magyar "sikertörténet" - ez is a diktatúrák jellemzője:bukást is "rugalmas elszakadásnak beállítani - az, hogy az "idei év kockázatos lesz egy kicsit" - immár harmadszor a FIDESZ-KDMP koalíció kormányzása idején. Növekszik a munkanélküliség, ez is nyilván eleme az "unortodox" gazdaságpolitikának, ami a belső fogyasztás növelésével óhajtja "felpörgetni" a gazdaságot. Immár harmadik éve hiába rugdossa azt a berúgó kallantyút, a motor még Semlyén imáira sem indul. Matolcsy a kettős beszédben még azt is a kormány sikerének könyveli el, amiben az EU meghátrálásra kényszerítette a kormányt: a Nemzeti Bankkal kapcsolatos változtatásokat is a narancsos bolsevikek eredményének állítja be, holott ezzel Orbán Viktor kapott pár jókora "maflást és taslit".
Egy szó, mint száz: a FIDESZ varázslói ugyanúgy valami tündérvilágot próbálnak választóik, és a nagyvilág szemébe hazudni, mint 60 évvel ezelőtti elődjeik, a "szén és acél országának" építői.
Az ára valószínűleg ugyanaz lesz, de lehet, hogy nem kell rá 50 évet várni. Elég lesz kettő-három.

Orbán Viktor mára alighanem Európa leghiteltelenebb politikusává lépett hátra. Nincs olyan mondata, ami fél év múlva is megállná helyét. Legutóbb a Századvég konferenciáján beszélt a "pávatánc"-ról, ..."hét javaslatból kettőre-háromra (úgyis megcsináltuk már,csak ők nem vették észre) rábólintunk, a maradék kettőt pedig, amit mi nem akartunk, úgy utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadjuk." Ez az "én még soha sem hazudtam az embereknek" politikai hitvallása.Ezért mond mást Navracsis Tibor négyszemközt Neeile Kroesnek, mint a plenáris tárgyaláson, és ezért kérdezi meg utána tőle nyílt színen a biztos, hogy most akkor melyik állítása igaz a kettő közül? Mert az egyik esetben hazudott. Pedig Navracsics pontosan ugyanazt csinálja, mint főnöke, nem is tehet mást, hiszen a FIDESZ-ben ugyanúgy nincsenek önálló vélemények, mint egyetlen bolsevik pártban sem.
Ez a helyzet egyébként Orbán Viktoron meg is látszik. Napi tizenhat-húsz órákat dolgozik, eredmény nélkül,ez sok más embert is felőrölne. Realitás- és időtartam érzékének ilyen fokú elvesztése,eddig megbízhatónak tartott közgazdászai véleményének ilyen fokú figyelmen kívül hagyása, arroganciájának és átgondolatlan "pávatáncainak" sűrűsödése mind azt jelzi, közeleg az összeomlása. De addig még van idő tönkre tenni a teljes magyar társadalmat.

És hogy miért írok erről? Mert a magyar társadalomban az idiotizmus olyan fokúra nőtt a hatalomvadászt politikai szerencselovagok ámokfutása miatt, hogy sokkal kisebb a valószínűsége, hogy egy - egyébként magát értelmes magyar embernek tartó - ellentábor-beli ember elolvasson egy "ellenség"-nek tekintett újság cikkét, mint egy mezei internetes blogot. Pedig fontos tudni, mi vár ránk.

2012. június 5., kedd

A dolgok egymásba kapcsolódnak

A dolgok mindig összekapcsolódnak.           
Szorítják egymást, mint sok fahasáb.
Tekintsd világod jónak vagy gonosznak;
mely összefüggés-szintet látod át?       

A szőttes föllebben titkokról néha,
máskor csak játszik felszínén a fény,  
szemedbe vág. Lehetsz gonosz vagy léha,
hazudja: van, s nem csalfa a remény.   

Más alkalommal, ha fölfeslik újra,
alatta megnyílik a pőre borzalom.
Nem űzi el remény, sem hit pokolra vissza:
veled marad, míg rád borul a sírhalom.

De tudd: a fátyol újabb szinteket rejt;
világunk végtelenül összetett.
Az elme minden szint mögött egy másikat sejt,
s nem tudhatod, melyik remény, s melyik a rettenet.

A dolgok mind egymásba kapcsolódnak.
Egymásra épül milliárdnyi tényező.
Tekintsd világodat jónak, gonosznak,
csak tőled függ: éji sötét, vagy a nappal fénye jő.


2012. június 1., péntek

Esős kirándulás

Sétáltunk az erdőn, elkapott a zápor.
Úgy ömlött az eső, akár egy dézsából.
Kiszakadt a felhő terebélyes zsákja;
zuhogott belőle bokorra és fára.

Esernyőt nyitottunk? fentről jön az áldás,
a víz talpunk alatt csorgott, mint a mártás.
Fölülről folyt ingbe, lentről a cipőbe,
a zsák is átázott. Csurom víz lett tőle.

Szegény vándor ekkor nem tehet egyebet,
énekszóval űzné távol a felleget.
Néztek ránk már utcán esőverte házak,
egy gazda is kiszólt: ennyire megáztak?