Éjjel másznak ki a falból a férgek,
hogy telenyüzsögjék fejemet folyton.
Arról tudhatom csak, élek, hogy félek,
de sikoltozásomat versbe fojtom.
Burkom tartom ellenük, hogy a lélek
fejemben maradjon, szét ne folyjon,
mert ha kilyukad, kintről nem a fények,
a sötét áramlik be, hogy befonjon.
Csakis a szó állhat meg ellenében,
a világosságot teremtő, igaz.
De ha csak más mondja a szót, és én nem,
elhamvad burkom, mint tűzben venyige.
Szavakkal űzök mágiát az éjben,
nehogy bejusson a férgek egyike.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.