Arca bámult zölden, karján, törzsén kéken,
lilán zúzódások, ütlegek nyomai voltak.
Szemei csak néztek, ahogyan néznek a holtak.
Szederjes arcát csúfra festette a halál.
Nyakán a hurok alatt helyet nem talál
senki, ahol ne vágna a kötél nagyon be.
Fulladás, vagy nyaktörés? Melyikbe pusztult bele?
Az ifjú női testen pár fűcsomó hevert.
A tegnap előtti esten még élt. Nagyon levert
volt, és látszott rajta, valami hírt kapott.
Az arcából az ember ki jót nem olvasott.
Felállt és átment nyomban a táncolók között,
kerülte őket, mégis beléjük ütközött.
A zene gyorsra váltott, száguldott vadul,
egy pillanatra megállt ott, mint aki megvakul.
Aztán kiment. És senki nem látta, hogy hova.
Szomorú, szép lány volt, és nem volt ostoba.
Nem vette észre senki, hogy eltűnt hirtelen,
csak én láttam kimenni. S most nyakában a kötelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.