a kordonon túl, azt a levelet,
és most görgeti egyre a patak felé.
Kapálózik, sikít. Csak úgy zeng belé,
minden, hogy bújna a kordon alatt,
mert számára már semmi sem maradt,
csak az az írás, az az egy csoda,
de fogják karját, nem mehet oda
apja, anyja, rémült testvérei:
túllép a kordonon, vége neki,
mert nincs ember, hogy kihozza onnan,
akinek szíve mellében dobban,
és senkit nem vár meg az utolsó járat.
A toronyban most cserélnek tárat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.