Rabolnak gaz, arcátlan bitangok.
Himpellérek az Úr nevét veszik,
akinek nem számítanak rangok,
ő úgyis csak tiszta szívet eszik.
Vér csorog fogán, szája szöglete
meg nem emésztett bankókkal tele.
Kiköpi vajon, vagy lenyeli-e?
Mikor telik fel telhetetlen bele?
Hol van igazsága a mezítlábasnak?
A megszabadulás vajon hol marad?
Vannak, akik csak egy írást olvasnak,
világuk közben a fertő felé halad.
Időben kiszállni, hogy meneküljön,
van ilyen eszes, a vagyont, mit rabolt
biztos helyre vinné, hogy rajta üljön.
Legyen kriptája feketén vakolt!
Legyél átkozott, Vezérlő Nagyúr!
Verjen meg az, aki hatalmat adott!
Egyszer úgyis elpattan majd a húr.
Az veszejt el, aki urává fogadott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.