Henry a hegyre menne reggel.
Csupa verőfény az idő,
szépség támadja nagy sereggel,
és kristálytiszta a levegő.
Távol tőle a város szennye.
A hegylábnál hullámzik alant.
Nem kérdés, kirándulni menj-e.
Fejében hallgat most a lant.
Miazmát gőzöl, páráll a város,
a szőke víz megint vérszínű,
de erre már gondolni is káros.
Henry tudja. Nem féleszü.
Színt váltott mára már az ország.
Aki lakja, csupa kaméleon.
Vörös volt, barna szabja meg sorsát.
Henry töpreng: van más bajom!
Miért törődjek a mocsokkal,
szennyel, lent, a lábam alatt?
Ok nélkül van-e, vagy jó okkal,
de a világ semmit nem haladt.
Aki felül van, kapzsi és tapos,
aki meg alul, mind nagyon hülye.
Tudom, e gondolat egy kissé lapos.
Szarok rá! Ez mások ügye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.