Egy pillanatra hitte, régi szerelme az.
Megbotlott a lépcsőn, ahol utoljára látta.
A hópelyhekre emlékezett,
ahogyan a lámpafényben kavarogtak.
A fény sárga volt, nátriumgőz-lámpák adták.
Még nem ismerte minden trükkjét
a romlásnak: neki még voltak emlékei,
csak egyre kevésbé tudta, mit kezdjen velük.
Hát takaros kupacokba rakta őket.
Bár másnak nincs rájuk szüksége,
majd kihordja valaki szemétre.
Szuszogott, a lépcső tetejére érve
megpihent. A vér fejébe szállt.
Elfelejttette vele a kavargást is.
Csak a sárga fény maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.