A rendőrfőnök részegen
hugyozta körbe a falat,
a főkincstárnok szerint
a kincstárban nem maradt
egy kurva peták sem;
elverte a főkormányos
tőzsdén, vagy kártyán mind,
a templomszolga, a paszomántos,
meg folyton arra intett,
hogy áldani kell az Urat
itt, a városon,
mert a kilakoltatás utat
nyit, és végre átoson
a szabadság lehelete,
az üzlet felvirágzik,
akik kérdik, kellek-e,
azok mind brigantik,
és a távollátó készülék
mutatta a képeket,
hogy más világokban, a vén szülék
lássák, hogy nem lehet
megélni, bár már elviharzott
az egész nemzetünk
fölött a bú, és a bánat,
de mi jól megleszünk
az árulóknak hada nélkül,
ha szavazni kell,
az ember feje majd bekékül,
amire megfelel,
a követelménynek, hogy jó hazafi,
jó magyar legyen,
bár tarisznyában a hazai,
hogy valamit egyen,
és ismét elharsogta újra,
a napi hírmondó,
hogy egy akolba összebújva
élni nagyon jó,
és közöttunk a farkasokat
kiirtani kell,
mert a gyajas bárányoknak
pontosan így felel
meg a jövő, amit a szöges drót
védelmez cefetül.
Az ember gyomra forog,
de ebből nem menekül.
Micsoda hét volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.