Láttam egy ifjú lányt a metróban este.
Izzott körülötte a levegő;
amint futott, hullámzott teste.
Én arra jutottam, milyen leverő,
hogy régen elmúltak azok az évek,
hogy bátran utána iramodom,
megszólítom, elnézést, most mást nem kérek,
csak egy telefonszámot, drága kisasszonyom.
A vonat elment. Futni sem próbáltam.
Az ablakon át még néztem őt,
aztán csak álltam magamba zártan.
Kicsit gyorsabban szedtem a levegőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.