Hiába kerültem volna meg őt,
elém lépett ismét szenvedéllyel.
Táncoltunk. Nem kaptam már levegőt.
Tölgyfa! Ha szád van, ha beszélni tudnál,
mondd az utamra miért nem eresztesz?
Gondolatod bár fejemben turkál,
az én szívem kevés a kereszthez.
A tölgyfa megállt, megrázta magát.
Egy makkja pont a fejemre esett:
utadra eresztlek, csak menj, de hát,
tényleg kevés lennél egy kereszthez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.