Mint hajnalpír, égen, hogyha játszik.
Elfeledni kellene, vagy talán még ne?
Életemnek vége mára látszik.
Barnán csillogott reám a szeme fénye,
mint őszi avar, ha esőben ázik.
Milyen is volt egykoron az ölelése?
Nélküle az életem kopár szik.
Néha nézek csak fel a csillagos égre.
Odafönt minden apró fény fázik.
Jól emlékszem most is minden semmiségre.
El nem érhető már csillag, másik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.