Hogy így megy ez már hosszú évek óta,
unom. Kimondtam végre ezt is nyersen.
Hiszen mit ér a köldöknéző nóta?
S olyan sokféle írás volt a tervben!
Számlálhatatlan szinte, amióta
kezembe tollat és papirost vettem.
Elhagytam mindet. Egy se vált valóra.
Így vagyok: börtöncella bent a rabban,
hélium, Napban hidrogén, ha robban,
erővel húzva ott marad, esetlen.
Akármi az, ami után, ha járnék,
elém áll egy átléphetetlen árnyék;
tudom, csak én leszek a hős a versben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.