Milyen szép is az, amikor az ember azzal foglalkozhat, amit igazán szeret, amivel egész életében szeretett volna! Miért? Mert soha nem adatott meg gyermekkorában, hogy Karácsonyra kisvasutat kapjon, elmerengett Kittenberger vagy Széchenyi vadászkalandjain miközben magát képzelte helyébe, esetleg mindig azzal szerette volna beírni magát a történelembe,hogy hatalmas régészeti fölfedezést tesz. De alas! a sors nem adta meg neki soha gyerekkori álmai beteljesülését. Kénytelen volt elvégezni a jogi egyetemet, pedig ő vasutas vagy focista szeretett volna lenni, az orvosit, pedig régész, mindig férfiak közelségére vágyott, de ebben a férfitársadalomban a heteroszexuális kapcsolatokat kellett hirdetnie, másokat akart befolyásolni - esetleg kis kokain vagy alkohol befolyásoltsági állapotban -, ehelyett az ifjúság- és sportminiszter nehéz, robotos teendői után ifjúkori jóakarójának kell további kellemetlen szolgálatokat teljesítenie.
És akkor felvirrad a nap: az ellenség eltiporva, az erőforrás rendelkezésre áll, a helikopter oda visz, ahova mondja, ezrek mozdulnak meg szavára stadiont építeni a kert végébe, kisvasutat a ház elé, ha óhajtja, repülő luxusszálloda megy vele bárhova a világon, és mindez neki jár. Hiszen áldozatos, nehéz munkával eltörölte azt az igazságtalan hatalmat, melyben ezrek mozdultak egy ember szavára stadiont építeni, zárt erdőkben autóból holmi miniszterek lövöldözhettek csak korlátlanul vaddisznóra, szarvasra (és csak néha emberre), és azt rendelhettek tivornyáikra (legyen az férfi vagy nő), aki csak megmozdított bennük valamit.
Hogyisne!
Ők mélységes romlottságukat egy romlott, gonosz eszmével, az emberek egyenlőségét hirdető eszmével takargatták, és szemmel látható módon másként éltek, mint amire a tömeget kötelezték. És ezt az eszmét harsogták úton-útfélen, a világon aratott látványos győzelmük zálogaként emlegették a győzelmi jelentéseik plakátjaival bódítva el a tudatlan tömeget. Közben maguk egy szót sem hittek belőle, vagy amelyikük igen, kíméletlenül levadászták. Kisajátítottak mindent az iskolától a vallásig, az újságoktól a rádióig, majd a televízióig. Bezárták a nemzetet egy vasfüggöny mögé, és a nagyvilág híreit fellazítási politikának nevezték.
De ezek az idők - szerencsére, és nagyjaink forradalmi irányítása mellett - végleg elmúltak.
A mi eszménk az egyetlen igaz üdvözítő út, ezt egyetlen igaz üdvözítőnktől tudjuk. Mi az emberek egyenlőségét hirdetjük, és erre tanítjuk gyermekkoruktól a tömegeket is. Szilárdan tudjuk, hogy a mi eredményeink záloga ez az út, és ezen haladva győzünk a világon. Ez már most is meglátszik eredményeinken, és ezeket az eredményeket lépten-nyomon tudatosítjuk is, hogy így győzzünk a defetizmus és az ármány fölött.
Hát hogyne örülne az ember ilyen szép teljesítménynek,
ilyen hatalmas munka eredményeinek, amelyet - igaz, harcostársak
segítségével - de alapvetően egymaga vívott ki hosszú évek áldozatos,
megfeszített munkájával. Lám, az ország még a járvány kezelésében is jobban teljesít. Ez meg is látszik azokon az adatokon, amelyeket nyilvánosságra hozunk.
Ezek a ragyogó győzelmek pedig megérdemelnek néha némi lazítást is. És a lazítások
megbocsáthatók az elvtársaknak is, csak arra kell
ügyelni, nehogy valamelyikük a vezér fölé próbáljon nőni.
De amíg ilyen veszély nincsen, ahogy a költő mondta: " játszani is engedd szép, komoly fiadat!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.