Habár "napokra elfeledtelek"*,
ki mégsem mondhatom, hogy vége.
Nyarak nem lesznek már. Kemény telek
hoznak szürke felleget az égre.
Amikor reggelente fölkelek,
ha kérdem "elfelejtselek?", "még ne",
válaszom: álmom még bennem rezeg,
amíg rá nem eszmélek a létre.
Télre tél jöhet csak évek óta,
a tavasz múlt. Mily gyorsan elfagyott!
Oly sokszor szól ugyanarról nóta!
A boldogság, ami volt, elhagyott.
S habár "napokra elfeledtelek",
te maradsz. Hulljanak a levelek!
*Pilinszky János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.