Verskódolás

Vajon kódolni kellene a verset?
Ezen most értek holmi programot.
Belerakni a szót, az érzést, nyerset,
hogy majd kiköpje a gondolatot.
Ha kódhibás lenne a program,
a vers-kimenet majd dadadadog,
de a lehetőség mindig ott van:
hibás szubrutint kijavíthatod.

Érdekes - vetődik föl most bennem -
vajon ha újra és újra futtatom,
ugyanaz lesz-e minden újabb versben,
ha a bemenő szavakat nem változtatom?
És milyen szabályokat ismerjen a program?
Tudjon szonettet? Rondót, meg szabadverset is?
Írjon bökverset, vidáman, komoran,
a kimenet legyen egzaltált, vagy depis?

A szavakon felül tehát, na lám csak!
egy csomó paraméter is szükségeltetik,
amelyen állítgatva a hangulat átcsap,
mint a bumm hajón. És lerohan, mint jetik
a lavina elől a hófödte hegyről,
ha az a versíró program elszabadul.
De már másról beszélek, nem arról az egyről,
és csak írom a betűket egymás után vadul,
mintha a program dolgozna bennem,
elszabadulva, mintegy paraméterezetlenül.
Most kihúzom a dugót, mert szívem retten:
a hardver ettől a teljesítménytől még kiterül.

2021. Márc. 4. 21:30