egy hórihorgas, szürke folt.
Nagykabátban, és kalapban járván
sem felejthetem, ami volt.
Mára már, így, nagy telemnek szélén
csak hátam mögött süt a nap.
Elmerenghetek a lét egészén:
lehetett volna boldogabb?
De már csak egy árny vagyok a járdán,
halovány folt a szürke betonon.
Akár itt van, vagy nincs itt a járvány,
emlékeimet lapozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.