Fejébe szállt a sör megint.
- Az ócska mámorok
semmit sem érnek - legyint.
- Amíg szívünk dobog,
mindig legyen csak egy, miért
lelkesedni kell!
Hisz' a néma mindenség
a miértre nem felel.
Fejébe szállt a sör megint,
bár pár korty volt csupán,
most mégis távolba tekint
talán ostobán.
Mert elvágyódna, innen el,
várja a messzeség.
De majd, amikor menni kell,
lehet, maradna még.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.