"Attól állt meg szíve, amitől megdobbant."
Hogyha ez lenne majd a fejfámra írva,
nem kéne mellette imádkoznod, sírva,
hogyan haltam meg, csak Isten tudná jobban.
Messze még a vénség, talán meg nem áll még.
Folyó partján Khárón még hiába várna,
hivatalos vagyok még pár mulatságba:
vár reám sok szépség, míg ladikba szállnék.
Hogyha majd elnyűttem minden földi bocskort,
és elfogyasztottam egy-két rocska jó bort,
s tüzes éjszakába szívem beleroppant,
akkor legyen majd a fejfámra fölírva,
hogyha a szeretőm hiányol ott sírva:
"Attól állt meg szíve, amitől megdobbant."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.