A Nap is leszállt a messzi hegyre,
s midőn a testét csókoltam nevetve,
arcán öröm s fény játéka táncolt.
És kacagva ránk zuhant az este.
Nem számított mérleg'lő gondolat,
két szemében láttam meg magamat,
ahogyan fölém borult a teste.
Új virágokat nyitott az éjjel.
Az ég lehűlt, de nőtt a szenvedélyünk,
mindketten tudtuk, eddig nem éltünk,
lelkünk és testünk is eltelt kéjjel.
Ziláltan virradt reánk a hajnal,
mi még öleltük egymást kócos hajjal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.