Halovány, vékony, kockás vásznat.
Az is útját állja majd a fagynak;
az emlékek nélküled úgy fáznak.
Nyakkendőt nem kötök nyakamba:
hűvösben majd zakóm fölveszem.
Bűvölten figyelek szavadra,
ha rám mosolyogsz ma, kedvesem.
Vékonyra szőtték vászon ingemet,
ha fáznál, inkább zakóm adom.
Gombját gombolja ki két kezed,
és te vedd le rólam, angyalom!
Éljük életünk, amíg lehet
boldogan, öleljen két karom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.