nincsen bennem kényszer,
hogy versbe szedjem össze,
amit más csak széjjel,
szerteszórtan, össze-vissza érez,
miközben jobbra-balra tér, ez
nekem nem hivatásom.
Ha mégis csak kiásom,
csak azért teszem,
mert nincsen elég eszem,
hogy másként mondjam el,
ami a lelkem nyomja
annak, akinek hasonló a gondja,
mint nekem, vagy netán
nincsen semmi sem,
ami örömet vagy bánatot okozna.
Újra és újra, meg ismét
rá kell ébresztenem magam,
hogy az a költői lét
tőlem mily messze van,
hiszen hiszem,
hogy élnek nálam jobbak,
akik másként,
szívhez szólóbban dalolnak,
mint én valaha is teszem.
Mindezért tehát
én nem vagyok költő,
csak szavait ritmusba, rímbe öltő
gyarló ember,
aki így kimondja azt,
amit máskülönben nem mer,
hogy nem jó az élet,
és mily sokszor félek,
hogy szebbet meg nem ismerhetünk,
mert ez az, amivel rendelkezünk,
ezt rendelte sorsunk vagy Istenünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.