el nem válhatok már többé a hiánytól.
Hiába számolom újra a sok évet,
mióta elsodort mellőlem az élet.
Hiába nézem a hegyek sörényét,
nem villantja levél homlokodnak fényét:
lehullott, megszáradt, szétfújták a szelek,
a zörgő avarban a lélek didereg,
fától fáig futna, nincs sehol sem odú,
hamar sötétedik, a lét így szomorú.
Hiába reméli, jön még majd kikelet,
de addig át kell még élni a zord telet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.