aki király lett pünkösd délután,
életem élni már nem akarom
tovább is ilyen szürkén és bután.
Most visszaállok önként a sorba,
húzom a szekeret egyre tovább:
nem fojtom bánatom többé borba,
legyen csak nálam más az ostobább!
Dolgozom, mint "fiúk a bányában",
hogy holnap is szelhessek kenyeret.
Rám bízhatja magát mind álmában
tovább is, aki eddig szeretett,
de szárnyalok még, tudom, az égen,
határtalan víz fölött, mint sirály,
lepereg eső, zivatar, szégyen:
leszek még újra pünkösdi király.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.