amelyeket "ízlelgetni lehet",
s ha nem érted kifejezésemet,
segíteni ezen már nem tudok;
csakis magadra vethetsz, jó komám,
bár annyit bizton elárulhatok,
a nyelv, amin e vers íródhatott,
magyar bizony, és nem pedig román.
Nem érdekelnek extra szörnyszavak.
A nyelvújító zseni sem vagyok,
arany babér fejemen nem ragyog,
anyám nyelvén fejezem ki magam.
A "lélekmocsár" szót hiányolod?
Az én ajtómon hiába zörgetsz;
szívembe kalapáccsal nem törhetsz:
fontosabbnak tartom a gondolatot.
Szarok az "izgalmas rímre". Bosszant,
bár tudom, hogy összetartja versem,
de kimondom itt, most azt is nyersen,
külcsín az, a belbecset hordozza,
s ha az ítésznek erre van gondja,
hát nem kell, olvasson többet engem!
Öröm volt szolgálatára lennem,
én írok. "Hogyanját", másnak mondja!
Ajánlás:
Herceg, amikor majd verset olvas,
formát és tartalmat nézzen, egyben!
Nem minden történik bálteremben;
vers lehet az is, amely kopottas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.