Barnásvörös véreim!

Hej, ti agyaglábú sárkoloncok!
Merre döcögtök sárlábakon?
Maradtak-e még zabálni koncok
bendőtöket megtömni vakon?

Ti szikla fejű, agyatlan boncok!
Értem mikor jön marhavagon?
Gyűrűk, fogak és lenyírt loboncok;
milyen nagyra nő most a halom?

 Ti vérhas-színű hulla-hajcsárok!
Barnásan fosvörös véreim!
Most visszatér majd a régi átok
friss emberhúst zabálni megint?

Fáradó Nap

A Nap fárad. Elnehezül.
Pihenni délután ledűl.
Pedig pár éve még nagyon
izzott fénye a parlagon.

Növény akkor sem volt régen,
hogy nőtt volna a napfényben,
így meddőn áradt a heve,
sivatagra folyt fény-leve.

Mára fáradt. Fehér fénye
lassan vörösbe vált végre.
Holnapra talán majd kihűl,
látóhatár alá merül.

A bot

Nekem a vers a bot, amelyre mindig támaszkodhatom:
a ritmus és a rím segít elmenni utamon.
Nekem a gondolat a sorok végén végül véget ér,
és a verset nem cserélném soha semmiért.

A mondat, hogyha ép, és szép, benne az értelem,
szárnyra kap, ha versbe szőve találkozik velem,
és mindegy, hogy leírta más már százezerszer azt,
ha jó verset írsz, látásmódod mindig megmarad.

Nekem a vers a rend, ha a világ köröttem összedűl,
a fény, amely velem marad, ha a Nap éjre ül.
A vers a csók, ha a kedvesem már végleg elmarad,
a vers tükör, amelyben nézed, s láthatod magad.

A vers az ablak. Másba láthatsz rajta át bele.
A vers az ágy, ha a szellem fárad, s lóg már a bele.
A vers a forma. A lényeg mindig a gondolat marad,
akkor is, ha a versben érzed embernek magad.

Csengő csöndben

Csengő csöndemben ülök évek óta;
mint burok, vesz körül a semmi.
Csengő szól fejemben, nem holmi dal, nóta;
készülődhetem a pokolra menni.

Feszített víztükör a felszín;
elhal rajta a mélybeli zavar, dohogás:
lecsorog, ami felesleges, a széleken.
A kávé is keserű, ha nincs benne tejszín,
de mint a vers, a lét lényegéig leás.
Az élet puszta váz, ha nincsen szerelem

Kidöntésre várva

Majd elesem, hogy átlépnek rajtam,
és kikerül ívben a világ.
Mindegy lesz már, hogyan éltem, haltam,
és hogy meddig emlékeztem rád.

Eldőlök, fa. Rövid időtartam,
s míg a semmi karja ölel át,
csend támad az agyroppantó zajban.
Eddig volt, és innen ne tovább!

Gyötrelem

A gyötrelem elevenen él,
bár elvesztette kiváltó okát.
Metszőn éles, mint a fehér tél,
és dög nehéz köpeny, súlyos brokát.

Mélyen fészkel. Ott van a gyökér,
fel nem fedi titkát napvilág.
Aki belenéz szemébe, fél.
Már oka nincs, mégis lelket rág.

Talán sosem múlik többet el,
jöhet nyárra tél, napfény, eső,
kérdezheted, miért nem felel
semmi, de fogva tart egy erő:
míg megállapítod, hogy velem,
míg élek, marad a gyötrelem.

Csak egy dolgot nem tudott

Már csak azt nem tudta rólam,
hogyan is csókol a szám.
Ez nem volt afféle szólam:
oda figyelt énreám.

Évek óta élni belőle;
ez adhat némi erőt.
Végül megszabadulni tőle:
tagadni a levegőt.

Aztán véget ér az élet,
elfogy majd az út.
Üresen száll semmibe a lélek,
mindegy, szép volt? Rút?

Csak művész

Csak egy művész, nem igazi.
A valót nem alakítja;
a percepción igazít,
s nem tudja, mi a lét nyitja.

Csak egy művész, de menekülj!
Nagy rombolást végez benned:
nem hagyja, hogy alámerülj.
Vele együtt kell lebegned.

Kijárat

Megemeli bal kezét,
vékony ujjai, mint hullámok fölött sirályok, csapongnak.
Vad táncba kezdenek a műszerek,
de még csak a lélegeztető gép
szuszogása hallszik.
Kinyitja két szemét,
a mennyezetre bámul,
jól van ez így, suttogja hallhatatlanul,
aztán a sípolás.

Csődtömeg

Az életem csődtömeg.
Javítani nem éri meg:
több enegia, mint haszon.

Szinte mindent eltoltam,
ám be sosem hajoltam.
De véget ért már tavaszom.

Csalás nélkül a Pokolban

Egy kapszulában zuhant a felszínre,
amely alatt a sötét tárnákban
az ásatásokról elszabadult a gonosz.

Csak oldalfegyvere van vele, és két ökle.
Útja bővelkedik majd drámában,
és megtapasztalja, mi az igazi rossz.

Ahogy halad előre a Pokol hét bugyrában,
nincs Vergiliusa, mint Danténak volt.
Sűrűsödnek körülötte az árnyak,
és lassan kiürül kezében a colt.

Ha a piros kapuhoz nem talál kulcsot,
a küldetés dicstelenül ér véget.
Ha tovább jut, sem lesz még céljánál ott,
és fölötte lebeg a halálos ítélet.

Írnom kellene

Tulajdonképpen érzem, írnom kellene,
csak azt nem tudom sosem, miről, és kinek,
bár egy oldalt áll a szavaknak kelleme,
másikon meg a lét, amely kemény, rideg.

Hát minek írjam le újra azt, amit már
ezerszer leírtak nálam szebben, jobban,
hogy az élet előlem már egyre hátrál,
bár érzem, szívem még dolgozik, még dobban?

Azt, hogy messzire van két fele agyamnak,
távolodik már az észtől az érzelem,
hogy fiammal "nagyjaink" a szarban hagynak,
hogy semmivé enyészik végül életem?
Hogy mehettem volna talán én is gaznak,
és hogy lehettem volna én is becstelen?

Templomot sóból

Építs egy templomot teljesen sóból
a parton, amikor alacsony a víz!
Ha fáradsz már, és sok volt a jóból,
pihenj meg benne, s a dagályban bízz!

Kérd a kegyelemet, tartsa a falakat,
amikor kívül dühöng az ár!
Ajtaját ne zárja se bronz, se fa lakat,
maradj meg benne, bármi az ár!

Bízz! Ha a falak elfogynak végül,
megtartja fölötted majd a tetőt,
hogy nem látod, az ég hogyan kékül,
a kéz, amely adta az élet-erőt!

Építs egy templomot apálykor sóból,
vagy építheted azt jégből is fel:
míg hideg az éj, a jég követ pótol,
és a só is kő, amíg a víz nem jön el.

Csak magamról

Mindig magamról írok magamnak,
hisz nem kíváncsi rám úgyse senki.
Bár a világban csodák is vannak,
nem fog másért senki tűzbe menni.

Mind a másikat tartja parasztnak.
akkor is, ha nincs neki mit enni;
ha kapnak, talán majd akkor adnak.
s ha nincs mit adnod, hát akkor ennyi.

De én hiszem, hogy vannak még csodák,
és a legnagyobb maga az ember.
Ez az, amiért élem még tovább
az életet, amelyet más nem mer,
mert hátha én leszek másnak csoda;
s ezt semmiért nem dobhatom oda.

Szonett-szoba

Szobába lépsz, ha új szonettet írnál,
hát közlekedj csak bútorai között!
Van selyembrokátos, csillogó, törött,
meg ne botolj! Ami volt, az mind itt áll.

A szonett-szoba jó sok mintát kínál.
Lámpa is sokféle lóg fejed fölött,
bár fényük nem űzhet el minden ködöt.
Vigyázz tehát! Kapára léphetsz! Sírnál.

E szobáról semmit sem ír a sajtó.
Itt a négy fal adja a játszóteret,
Ne döntsd ki őket! Nem férsz? Ott az ajtó!
Csak addig terjeszkedhetsz, amíg lehet,
s ha szenvedésed több, mint négy szakajtó,
menj ki hát, és mondd: szonett, Isten veled!

Formabontó

Struktúrákat a felforgatni?
A formákban van erő.
Zagyva a mondat? Helyre rakni
az észnek leverő.

Külső kényszer a ritmus, a rím,
és rém az alliteráció?
Hogyha a szórend más, az kín,
és nem reveláció.

Akkor bonts csak formát versben,
hogyha tudod, miért!
Nincs is mondat? Olvasó nem lesz,
aki valamit ért.

A felforgatni versben ami
struktúráltan erő?
Nincs, ha nyelvtan, a helyrerakni
fárasztó, leverő.

A ritmus, a rím sem külső kényszer?
A szórend is szabad?
Bármit mondasz aztán négyszer,
mégsem értik szavad.

Bonts csak bátran vázat a versben,
a varázs messzire száll!
Ha csak ez a cél, kimondom nyersen:
ami marad, az nyál.

A semmi szakadéka

Szörnyű szakadék les
két fél elmém között.
A széles résbe a
kétség beköltözött.

Onnan süvít egyre,
ott kelti a szelet,
hogy nem volt sohasem,
s nincsen, aki szeret.

Falait morzsolja,
a szakadék tágul.
Gomolygó mélyéből
rám a semmi bámul.

Amikor majd elfogy
elmém mindkét fele,
elnyel majd a semmi.
Úgy zuhanok bele.

Nem hagyok nyomot

Volt, hogy kacagott rám
az égen a Hold,
és az álom elém
színes képet tolt.

Volt, hogy csillag izzott
fent, az egeken,
szívem hevítette
forró szerelem.

Volt, hogy átkínlódtam
sötét éjeket,
mélybe szállva jártam
meredélyeket.

Mély agyagveremben
komorlón, bután
zokogtam veszetten
más élet után,

és most hosszú, poros
úton ballagok,
porba lép a lábam,
s nyomot nem hagyok.

A rézfarkú bagoly

Füles bagoly volt, ez rang.
Élőhelye volt a gang.
Rézből volt a farka,
bárhogy nem akarta,
ha mozdult, úgy szólt, hogy bang.

Voltak fülei: tollpihék,
de már süket volt kicsinyég.
Csörgött a farka,
akár a szarka.
Hangos volt tőle a vidék.

Reze úgy zengett az éjben,
egeret nem evett régen.
A zsákmány elfutott,
ő búsan huhogott:
sokáig csörgök még, végem.

Megöregszel

Megöregszel? Maradsz, aki volt,
bár arcodat pókhálók fedik,
térded, vállad megroggyant, pedig
tegnap benned is a vágy dalolt.

Tisztességeden nem esett folt,
de amíg csak azt várod, melyik
óra lesz, hogy időd letelik,
sosem leszel élő, csak egy holt.

Egyre megy

Nem lehet.
Nincs tovább.
Véget ért az élet.
Teveled
mostohább
volt, én attól félek,
mintha egy
másikat
éltem volna végig.
Egyre megy:
a szív kihagy.
Így sem jutsz az égig.

Honnan is tudhatnám?

Honnan is tudhatnám, mi bajom van?
Programozó vagyok és nem orvos.
Hogyha fölállok, szédülök nyomban,
és ez az élet egy darab nagy fos.

Honnan is tudhatnám, mi bajom van?
Hányingerem támad a bortól.
Csalódtam már annyi majomban!
Ostoba az, aki bölcsnek gondol.

Honnan is tudhatnám, mi bajom van?
Zúg a fejem, és pörög az élet,
néha, biz, úgy érzem, felrobban,
de holnap is itt lesz, attól félek.

Honnan is tudhatnám, mi bajom van?
Számlálgatom, mennyi van hátra.
Hogyha tudnám, akkor nyomban
készülnék a gyors halálra.

Minden második

Minden második gondolatom,
hogy véget ért az élet.
Titkolhatom, vagy letagadom,
nem ér semmit, félek.

Kar nem ölel, száj nem csókol,
nem simítja bőröm
senki. Nem volt elég a jóból.
A kevés emlékét őrzöm.

Már majd' minden gondolatom,
hogy elmúlik az élet.
Bevallhatom, vagy letagadom,
semmire jutottam, félek.

Semmire mentem, semmi sincsen,
amiért érdemes élni.
Ha volt, elszórtam minden kincsem.
És közelít már a semmi.

Trágárság ül nyakunkon

Jönnek a trágárok, meg a fűzfapoéták.
Jönnek a hitványok, meg a haszonlesők.
Mocskukat arcba plakátjaik hányják,
sárral szennyezik újra a közlegelőt.

Lángol a szó a plakátokon ismét:
"pusztulj innen te mocsok zsidó!"
(hogyha nem írják a szót ki is még,
tudja a magyar, a jóravaló).

Jönnek a farkasok újra a rétre
pusztítani a közlegelőt.
Tapsol nekik a falu népe,
hiszen a rabság megfelelő.

Jönnek a trágárok, a hazugság
ömlik, árad, a szájadig ér.
Szónokok brekegnek, mint az unkák,
aki nyer rajta, az a vezér.

Magyarország lesz a legélhetőbb ország

Varga Mihály szerint Magyarország 2030-ra Európán belül az 5 legélhetőbb ország közé szeretne tartozni. Ennek pillanatnyilag a FIDESZ, és nevezetesen Orbán Viktor, valamint az ő rokoni-baráti köréből szerveződött pártmag a legfőbb akadálya. Hogyan is legyen "élhető" egy olyan ország, ahol 2 fő találkozása törvény szerint gyülekezésnek számít, ahol a csapból is személyek elleni kormánypropaganda folyik, ahol szögesdrót kerítések akadályozzák a szabad mozgást, ahol a közalkalmazottakat és köztisztviselőket bírói felügyelet nélkül figyelhetik meg titkosszolgálati eszközökkel, egy éven belül nem több, mint 2 alkalommal, egy-egy alkalommal nem hosszabb, mint 30 napon keresztül éjjel-nappal, ahol 1000 fős cenzúra hivatalt hoznak létre az államigazgatás létszámcsökkentésének első lépéseként, ahol azt a törvényt, amelyik alaptörvény-ellenes, az alaptörvénybe írják, ahol a Széchenyi Terv részét képezi a közép- és felsőoktatás létszámcsökkentése, ahol kórházak és oktatási intézmények helyett stadionokra fordítják a fejlesztési pénzeket, ahol az ellenzéki újságokat megszüntetik, ahol az egyik TV csatornáról a másikra kapcsolva az ember gumibotot hajlítgató rendőrrel találkozik: "Mi van, nem tetszik az első csatorna?", ahol a nyugdíj megtakarításokat megvédik a tulajdonosaiktól, ahol a "ruszkik haza!" jelszóval politikussá vált fiatalember a Szovjetunió titkosszolgálati tisztjével köt szövetséget, ahol a miniszterelnök nap-mint-nap elárulja gazdasági, politikai és katonai szövetségeseit, és diktátorokkal bratyizik, ahol szuperkórház programot indítanak évente, de patkányok potyognak a meglévő kórházak plafonjáról, és hetes hullákat találnak a kórházi wc-ben, ahol polgármester lehet egy nyíltan rasszista emberből? KB félmilliónyian mindezt másként látják, és el is húztak innen a bánatba, de Vargának és haverjainak biztosan a legélhetőbb országok egyike marad, ahol ezután is bármit megtehetnek büntetlenül, akárcsak elődeik negyven éven át.

A FIDESZ egyik legzseniálisabban buta szellemi vezére, Szájer elvtársuk
nyilatkozott a minap. Bár ne tette volna!

A saját magának is ellentmondó szellemóriás egyrészt közli, hogy a sokszínűségnek nincsen valódi tartalma, úgy mint a soknemzetiségű Európának, mint az a narancsos bolsevikok (aka "többség") mindennapos megnyilatkozásaiból kiderül, másrészt ezt a "tartalmatlan" többséget állítja szembe a Google-el, Microsofttal, illetve a Facebookkal - nota bene: 3 darab - bármilyen tőkeerős, de mégis csak - gazdasági vállalkozással.

Csodálkozásának ad hangot, hogy hogyan lehetséges, hogy az Úniót - a több nemzetiségű Európában - "olyan dolgokra akarják rávenni", amelyekhez az Únióhoz szerződéssel csatlakozó - azaz alapértékei mellett magukat népszavazással is elkötelező - államok mai vezetésének nem fűlik a foga.

Azt, hogy Orbán Viktor milyen tapasztalt hazudozó, mindannyian tudjuk, és ő maga is felhívta rá a figyelmet már jó régen a "ne azt nézzék, amit mondok..." kezdetű kijelentésével. Mellesleg egy bolsevik típusú pártban a vezér dicsérete kötelező kör, Szájer elvtárs, ezt minden Önnél és társainál pár évvel tapasztaltabb ember látja.

Egyes FIDESZ-es "politikusok" régi nem is kommunista, hanem bolsevik szokás alapján rendre megpróbálják rákényszeríteni a "zemberekre" elképzeléseiket, és ha nem sikerül, akkor az Amerikei Egyesült Államok kongresszusánál jelentik föl a velük szemben állókat, amint azt a Szájer elvtárs főnöke is tette. Nem a házmesternél van a kulcs, Szájer elvtárs!

Igen, Szájer elvtárs, ma Európában mindenki odafigyel Orbán Viktorra, mint az Európai Únió alapértékeit legerősebben támadó, és akláaknázó politikusra. Bár néha elnézően leosztanak neki egy-egy taslit vagy kokit az "itt jön a diktátor" kedélyeskedő megjegyzés kíséretében, de mindenki tudja, hogy arra az emberre  semmiben nem lehet számítani, aki saját hatalmi érdekei szerint minden aláírt, népszavazással elfogadott, vagy konszenzussalmegerősített kérdésben bármikor megváltoztathatja - és meg is változtatja - véleményét. Még szerencse, hogy az ország mérete, és főként Orbán Viktor politikai teljesítménye csak a "már megint köhög a bolha" hatást váltja ki a világban, ha a láger építésektől eltekintünk.

Orbán Viktor elmúltnyolcévének hatása Magyarországra:
175 km szögesdrót kerítés,
-a bolsevik, tiltott határátlépést szankcionáló jogszabályok visszahozatala,
-Néhány focistadion,
-egy kihasználatlan vasúti vonal,
-rothadó egészségügy,
-magánrepülőzés focimeccsekre adó- és vagyoncsalással, valamint tiltott ajándék elfogadása: passzív korrupció
-fél millió külföldre menekült magyar állampolgár.
-magyar állampolgárok bebörtönzése életvitelszerű ország közterületén való tartózkodásuik miatt

"Felháborító, felelőtlen és elfogadhatatlan"

Érdekes: ez a Ártunk és Orbánunk úgy épít "jogállamot", hogy rendszeresen "felháborítónak, felelőtlennek és elfogadhatatlannak" tart bírósági ítéleteket, amelyek nem vezetőinek elképzeléseit
támogatják. Így volt ez mind az országban, mind pedig az országon kívül. Mindebből az tűnik ki,
hogy ez a kormány elfogadhatatlanul, felelőtlenül, és felháborító módon hagy figyelmen kívül minden olyan normát, amely nem a (kormányfő személyes) érdekeit szolgálja, mint ahogyan gátlástalanul, ocsmány és erkölcstelen módon támogat magánemberek gyarapodását közpénzből,
mögötte álló teljesítmény nélkül, amíg felháborító módon, elfogadhatatlanul, erkölcstelenül és felelőtlenül hagyja lezülleni az egészségügyet és oktatást, valamint felháborító módon, gátlástalanul, erkölcstelenül és alaptörvény-ellenesen támad személyében olyan embereket, akik saját vagyonukból
többet áldoztak az ország polgáraira, mint amennyit Ártunk és Orbánunk közpénzből valaha is fog áldozni.

Totális állam

El sem érte az ingerküszöböt az a hír, hogy Alkotmány - illetve alaptörvény - ellenes lépésre készül a Belügyminisztérium - illetve az Orbán kormány:

Az alaptörvény V cikk (2) szerint Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez.
A Belügyminisztérium állítólagos tervezete szerint az egyes szervek által (a polgárokról) készített kép- és hangfelvételeket központi helyen tárolnák.
Természetesen, ez újsághír, és a részletek nem világosak: az így megfogalmazott törvény ugyanis a nyaralásról készült képektől az otthoni személyes fotókon keresztül az összes újságcikk és reklám felvételen keresztül a "polgárokról": színészek készült filmeken át a hangfelvételekig mindent egy helyre gyűjteni tenne kötelezővé - hiszen ezek mind az "egyes polgárokról készült felvételek": a szervek pedig, amelyek készítették ezeket:  kezek.

Természetesen ez a tervezet a totális ellenőrzés kialakításának lépése akkor is, ha a fenti bekezdés paródiájától eltekintünk: ha az állampolgár gyorshajtását együtt lehet kezelni egy KSH-beli folyosón készült, biztonsági kamera általi felvétellel, és összevethető az adóhivatallal folytatott telefonbeszélgetés rögzített adataival, valamint azzal, hogy mely időpontban, milyen ügyeket intézett a kormányablakban, ez máris lehetőséget ad a kormánynak az egyes  személyek totális megfigyelésére.
Az pedig, hogy az igénybe vett szálláshelyekről a nemzetbiztonsági szolgálatok "kikérhetik" - azaz bármilyen indok, bírói felhatalmazás, vádemelés nélkül - az állampolgárok adatait, lehetővé teszi az állampolgárok mozgásának nyomonkövetését. Azaz a "polgári" kormány  a jelenlegi technikai lehetőségekkel totálisabb államot készül megalkotni, mint az eddigi náci és bolsevik diktatúrák bármelyike is tehette.

Legélhetőbb ország

Varga Mihály szerint Magyarország 2030-ra Európán belül az 5 legélhetőbb ország közé szeretne tartozni.
Ennek pillanatnyilag a FIDESZ, és nevezetesen Orbán Viktor, valamint az ő rokoni-baráti köréből szerveződött oligarchia a legfőbb akadálya. Hogyan is legyen "élhető" egy olyan ország, ahol 2 fő találkozása törvény szerint gyülekezésnek számít, ahol a csapból is személyek elleni kormánypropaganda folyik, ahol szögesdrót kerítések akadályozzák a szabad mozgást, ahol a közalkalmazottakat és köztisztviselőket bírói felügyelet nélkül figyelhetik meg titkosszolgálati
eszközökkel, egy éven belül nem több, mint 2 alkalommal, egy-egy alkalommal nem hosszabb, mint 30 napon keresztül éjjel-nappal, ahol 1000 fős cenzúra hivatalt hoznak létre az államigazgatás létszámcsökkentésének első lépéseként, ahol azt a törvényt, amelyik alaptörvény-ellenes, az alaptörvénybe írják, ahol a Széchenyi Terv részét képezi a közép- és felsőoktatás létszámcsökkentése, ahol kórházak és oktatási intézmények helyett stadionokra fordítják a fejlesztési pénzeket, ahol az ellenzéki újságokat megszüntetik, ahol az egyik TV csatornáról a másikra kapcsolva az ember gumibotot hajlítgató rendőrrel találkozik: "Mi van, nem tetszik az első csatorna?", ahol a nyugdíj megtakarításokat megvédik a tulajdonosaiktól, ahol a "ruiszkik haza!" jelszóval politikussá vált fiatalember a Szovjetúnió titkosszolgálati tisztjével köt szövetséget, ahol a miniszterelnök  nap-mint-nap elárulja gazdasági, politikai és katonai szövetségeseit, és diktátorokkal bratyizik, ahol szuperkórház programot indítanak évente, de patkányok potyognak a meglévő kórházak plafonjáról,
és hetes hullákat találnak a kórházi wc-ben, ahol polgármester lehet egy nyíltan rasszista emberből?

KB egymillióan másként látják, és el is húztak innen, Vargának és haverjainak biztosan a legélhetőbb országok egyike marad, ahol bármit megtehetnek büntetlenül.

Bűnálvallók

Három liter szentség
medencébe töltve.
Kend a homlokodra,
tiszta leszel tőle!
Lemossa szívedről
a rászáradt szennyet.
El sem űzheted majd
magadtól a mennyet.

Lopsz, csaltál, hazudtál?
A megváltás ennyi:
megbánod bűnöd, nem
kell börtönbe menni,
és hogyha véget ér
számodra az élet,
mint egy tiszta embert
temetnek el téged.

Ez tehát a titka
minden szilárd hitnek,
főleg, ha nem te vagy,
akit érte ütnek.
Gazember vagy? Mindegy.
Egész léted ártás?
Szilárd álarcért jár
masszív megdocsátás

Híreket olvasgatva

Megindult a leszámolósdi a bolsevik pártban. Minden bolsevik típusú párt eljut eddig a pontig, de különösen intenzívvé válik a kiszorítósdi, amikor zsebre megy a dolog.
A NER kultúrbolsevikjai pofozzák egymást, röpködnek az "áruló"-k, mint amikor megindul a küzdelem a sakálok között a zsírosabb falatért. A leterített dög a magyar kultúra. A Zsenmin Zsipao (Magyar idők) is beszállt a Kulturkamfba - mit beszállt! egyik motorja a Kulturális Forradalomnak - igen, a Fülkeforradalom átcsapott Kulturális Forradalomba, előbb-utóbb meglesz a Nagy Menetelés is? A szar írók, úgy tűnik, egy évtizeddel az SZDSZ halála után még mindig frusztrálva érzik magukat, noha réges-régen a Párt vasöklei szabják meg, milyen szart egyen a magyar: mint minden jó bolsevik párt hűséges képviselőihez illik, saját híveiket árulózza a Párt vasökle, és saját híveit mocskolja az állam - Orbán Viktor - előtt. Hiszen ma már nincs olyan állami intézmény, amelynek élén ne Orbán Viktor személyes jóváhagyása nélkül ülne vezető, így a támadás szimpla és mocskos kamarilla harc. Ez az idő minden bolsevik pártban elérkezik előbb-utóbb.

Támadják a szőrös disznót, akinek hűbére a TV2, támadják az Opera hűbérurát, támadják a pártállami Petőfi Rádiót, támadják a kiugrott tiszteletes embertelenségi minisztériumát - noha most már más a vezetője -, a párthűbér birtokká vált MTI-t, A színházakat, a PIM-et, stb.

Mint látszik, a bolsevikok most is a közpénzekre ácsingóznak, hiszen képtelenek munkából megélni.
Orbán elvtárs világosan megmondta, itt az ideje a kulturális polgárháborúnak: ki kell rekeszteni a baloldali  értelmiséget.  A koncentrációs táborokat ugyan még nem említette, de Fekete Péter elvtárs már dolgozik a Kulturális Bizottságban rajta.
L. Simon elvtárs is beszállt a pofozkodásba. Ballibezik, majd Pestisrácozik kicsinyég, csak, hogy kifejthesse ő méltóbb az állami csecsre, mint mások. Ahelyett, hogy dolgozna...

De becsületére legyen szólva,  kénytelen megállapítani, hogy a narancsbolsik között bizony kevés a tehetséges,  vitaképes, kiművelt ember... Hiába: szarból nem lehet várat építeni. Marad a vályú előtti tülekedés, noha a moslék egyre kevesebb.

Interferencia csíkok

Interferencia csíkok a gyári függöny hullámain,
ahogy az égre kinézel az ablakon át.
Önmagával interferál az anyag,
mint létünk is magával interferál
a történelmi visszatekintés fényében.

Új, váratlan mintázatokat mutat meg a múlt,
más színben látszanak egykori vágyaink.
Ami egykoron csak a véletlenen múlt,
ma tudatossá színezik át szándékaink,
vagy éppen fordítva: mi már előre láttuk,
hogy ez egy igaztalan jelen,
hogyan szabja majd szét álmunk,
és jelenünk mint marad a jövő számára jeltelen.

Interferenciacsíkok a függöny hullámain;
csak hajtsuk önmagára történelmünk!
Más színben látszanak rögtön tájaink;
múltunkat, jövőnket kell majd átértékelnünk.

Ami épít, az rombol

Kaiser László kötetét olvasgatva

Minden nap veszítek magamból.
Hitet, barátot, szerelmet.
Minden nap, amely épít, az rombol.
amíg az utolsó majd eltemet.

Hogy' nézzek magamra

Kaiser László verse nyomán (Mert akkor ott)

Tudom, majd szólnom kell,
tudom, nehéz lesz nagyon,
de hogy nézzek magamra fel,
ha majd akkor is hagyom.

Villamospálya-felújítás

Olvasom a cikket a Nagykörúti villamospálya felújításról.

Ami lejön belőle: a Tarlós-hivatal miatt kell idén nyáron ugyanazt a szakaszt felújítani, amelyet már tavaly nyáron is megcsináltak.
Ugyanis "új kézbe kerültek a közbeszerzések, és a Fővárosi Közbeszerzési KFT" nem tudott felnőni a feladatához. Az "új kézbe kerültek a közbeszerzések" természetesen eufemisztikus megfogalmazása annak a ténynek, hogy a Tarlós-vezette fővárosi tanács (hivatalos nevén: Önkormányzat) által
alapított (azaz önkormányzati tulajdonú) egy kft-t, amelynek a közbeszerzések ügyintézése lenne a feladata, és ez képtelen volt ellátni ezt a feladatot (az egyetlent, amire alapították).

Ez két kérdést vet föl: először is az alapító felelősségét a döntés megalapozottsága szempontjából, másodszor pedig a status quo-ró szóló folyamatos döntés megalapozatlanságáról: miért kell olyan gyakorlatot folytatni, amely káros? Hacsak nem a közérdeken "túli" okok miatt, ami az egész kormányt, és így minden neki parírozó önkormányzatot is mozgat.

Mellesleg én nyilván nem látom át az önkormányzat nagy ívű elképzeléseit a két milliós forgalmú tömegközlekedés szervezése tekintetében, csak feltűnik, hogy tavaly nyáron pont akkor nem volt használható a Nagykörút tömegközlekedése (a villamos), amíg a Hungária körúton, sőt a budai rakparton is építkezés folyt.
Idén a Nagykörút használhatatlansága mellett a 2-es villamos is használhatatlanná válik a nyilván bevételt hozó repülő bemutató miatt.
Persze megértem én, hogy a pénzt nyelő - mert nem hatékonyan működtetett - tömegközlekedés helyett profitábilisabb egy látványosságot rendezni, aki meg munkába menne, üljön autóba, menjen gyalog, vagy tegyen kerülőket!

Botra támaszkodva

Eltűnt a táncház. Vagy csak én
vagyok pár évvel öregebb.
Szerintem itt már a remény
sohasem mozdít meg hegyeket.

Megfőtt gerinc. Legényes nincs.
Botra támaszkodva táncolunk.
De a joc de bota már nem kincs.
Van-e még értelmes utunk?

Verset írok, hogy legyen,
lejegyezve a gondolat,
hogy végül a tűzre tegyem,
ha leráztam mind a gondokat.

Mert semmi más. Jelt nem hagyok,
hiába is reménykedem.
Ma már a völgybe ballagok.
Botot-verset fog a kezem.