Már csak azt nem tudta rólam,
hogyan is csókol a szám.
Ez nem volt afféle szólam:
oda figyelt énreám.
Évek óta élni belőle;
ez adhat némi erőt.
Végül megszabadulni tőle:
tagadni a levegőt.
Aztán véget ér az élet,
elfogy majd az út.
Üresen száll semmibe a lélek,
mindegy, szép volt? Rút?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.