2018. július 3., kedd

Botra támaszkodva

Eltűnt a táncház. Vagy csak én
vagyok pár évvel öregebb.
Szerintem itt már a remény
sohasem mozdít meg hegyeket.

Megfőtt gerinc. Legényes nincs.
Botra támaszkodva táncolunk.
De a joc de bota már nem kincs.
Van-e még értelmes utunk?

Verset írok, hogy legyen,
lejegyezve a gondolat,
hogy végül a tűzre tegyem,
ha leráztam mind a gondokat.

Mert semmi más. Jelt nem hagyok,
hiába is reménykedem.
Ma már a völgybe ballagok.
Botot-verset fog a kezem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.