Szörnyű szakadék les
két fél elmém között.
A széles résbe a
kétség beköltözött.
Onnan süvít egyre,
ott kelti a szelet,
hogy nem volt sohasem,
s nincsen, aki szeret.
Falait morzsolja,
a szakadék tágul.
Gomolygó mélyéből
rám a semmi bámul.
Amikor majd elfogy
elmém mindkét fele,
elnyel majd a semmi.
Úgy zuhanok bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.