Nem tetszettünk

Nem tetszettünk.

Lehetett volna,
hogy hasfal szakad,
és fröccsen a velő.
Ehhez lett volna talán
egypár szavad,
amíg valaki lelő.

És nem tetszünk.
Ma sem.
Egy újabb harminc év után.
A vers
- többé talán sosem -
már nem kiáltvány.

Nem rázunk magunkról semmit,
legfeljebb kiverjük
lázadásként.
Észrevesszük?
Már szorul a bilincs.
Már nem is bírunk élni másként.

Főzött gerinccel él a nemzet.
Elpuhult a polgár-öntudat,
az, hogy apád nem alattvalónak nemzett?
Ugyan!
Hát nézd meg a tükörben most magad!

Szöges drót határainkon.
Dácsa és pökhendiség.
Gyalázatosan teljesít a nemzet minden fronton,
a szabadságba a szabad rablás is belefér.

Nyaraink forróbbak lesznek,
de egyre langyosabb lesz már az ősz,
hűséget, tisztességet nem kilóra,
itt tonnára vesznek,
és a magyar név még mindig rajtunk időz?