Amikor elmentem, itt volt a préri.
Mögötte meg ott a Nagy Hegyek,
az ember csak néz, és nem is érti.
Szálfa erdő nőtt ki pár év alatt,
és alagutat vájtak a hegybe.
A prériből csak az emlék maradt,
és gépszörnyek száguldanak egyre.
Odébb betemették a Nagy tavakat,
előtte a bozótos volt a csősszel -
vagy talán csak egy csavargó maradt
összehordott téglaházában egy ősszel.
A házikó is nyomtalanul eltűnt.
Nevettük, és féltük a sápadtarcút.
A szerelmesek búvóhelye kihűlt.
A füves pusztán folytattuk le harcunk.
Elveszett a régi tomahawk,
musztángom lába meggöcsösödött,
eltűnt az ócska deszkabarakk.
A szomszéd lány megcsöcsösödött,
majd lassan elnehezült,
amint az évek mentek.
Aztán ötszázezer elmenekült.
Akkor mi sem voltunk szentek.
Pajzsomat sem találom,
már nem is kell évtizedek óta,
lassan közeleg halálom,
és az egykori indián nóta
már csak egy-két hangfoszlányában rezeg
didergős, szeles hajnalokon,
amíg szét nem fújják fülemből a szelek.
A prériről már nem álmodozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.