Csökkent a nyomás?
Nem préselődik vers,
noha írni talán lenne még miről.
A nyelvemmel játszani próbálok
(már, ha más nem játszik vele sosem),
de gondolat, az az álnok
valamit mindig odacsen.
Valamit, amitől majd
megint megsavanyodik a tej,
a tulipán kaktusztüskéket hajt,
és patkóját veszítve lesántul a pej.
A nyelv, meg mint pityke a mentén
csak haszontalanul fityeg.
Pedig vágni kellene, a pengén
vér csillogjon! Elhiszitek?
Csökkent talán a nyomás,
hogy nem préselődik a vers,
mint gyémánt kőszénből
ezer tonnák és évmilliók alatt?
Vagy csak én lettem Tamás.
Amit írok, azért rágatlan, nyers,
mert a feszítő gőzből
mára csak sípra való maradt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.