Ötvenről sír a hatvanon innen,
hetvenről meg sír a hatvanon túl.
Neked megfelelő kor úgysincsen,
az ember pedig soha nem tanul.
"Majd, hogyha kicsit idősebb leszek",
de hidd nekem el, sosem lesz időd,
amikor már zavarnak a neszek,
és folyton érzed, elhagy az erőd.
Aztán meg csak nézel, mindhiába:
mennyi is elfolyt számolatlanul!
De nem az elfolyt idő a drága:
az át nem élt perc illékonysága.
Lesz belőle, amíg bealkonyul!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.