2018. június 16., szombat

Kopjafák árnyékában

Újabb kopjafát faragnak itten. 
A múltból ácsolnak fényes jövőt? 
Talán megváltozik a lét, azt hittem, 
de nem kaptunk, csak újabb törököt. 

Az élet, mint egy pillanat, ellibben, 
és nem is törünk föl semmilyen rögöt.
Lám, jómagam is: semmire sem vittem, 
és nem adtam másnak elég örömöt 

S míg a szemét fenn palotákat épít, 
sötét felhők gyűlnek fejünk felett, 
ők mégsem tudnak újat, csak a régit, 
ez hozza, nem űzi a fellegeket. 
Bár a törvény most sokakat elnémít, 
de nem én vagyok, aki hazát temet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.