Az égre nézve ablakomban ültem.
Madárka szállt az ablakpárkányomra.
Akár az éjfél, oly sötét a tolla;
miféle ő? Találgatám feszülten.
Komor tekintet, gyászruhás a küllem.
Talán e két dolog vezethet nyomra.
Mi hírt hozott? Számítsak ártalomra?
Agyam pörög, hogy félelmem elűzzem:
csak egy madár! Csőrében semmi sincsen,
hát nem hozott ez hírt ma, rosszat nékem.
Még lóghatok az életen, mint kincsen,
véget nem ér holnapra még az ének,
ma még sokkal vagyok a végen innen,
még megtörténhet számtalan jó vélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.