Még nem teljes

Sötét napokat élünk.
Négyszögesítenék a kört,
azt a kört, amely sohasem volt kör,
csak egy valahány oldalú sokszög,
csúcsai más eloszlásban ugyan,
de ugyanolyan kegyetlen hegyekkel
szúrták-vágták húsunkat,
mint azé a háromszögé,
amely hegyes szögei
kétszer annyian vannak,
mint tompaszöge.

Sötét napokat élünk,
és a sötétség csak egyre nő,
hiszen már nem tanítanak geometriát,
hogy ne lehessen tisztán látni,
mi a különbség
az euklédeszi,
és a sokszögesített körön belüli világ között,
hogy míg az egyikben a párhuzamosok
a végtelenben sem találkoznak,
addig a másikban
érkezéskor sokkal távolabb lehetnek egymástól,
mint induláskor voltak.

Sötét napokat élünk,
és még nem ez a legrövidebb napja az évnek.
Hiába világít itt-ott egy-egy mécses,
a sötétség mélyül,
árad, mint a víz,
és nemhogy gátat építenénk ellene,
világító tornyokat emelnénk,
de szitává lyuggatjuk a meglévő gátakat,
és bűzös, sötét masszával kenjük be
a még világító lámpásokat,
hogy ebben a sötétségben
csak a sötétség lényei igazodhassanak el,
és szedhessék áldozataikat
a nem látó ártatlanok közül.

És a sötétség még nem teljes.