A vágy, bizony, veled marad,
ha a készség messze szállt,
hiába győzködöd magad,
hogy elmúlt már a nyár.
Nyugodna végre el a szív!
Ne hullna érte könny,
hogy táncra már a halál hív!
Amit érdemel: közöny.
És mégis: a vágy megmarad,
hogy élni volna jó,
hiába győzködöd magad,
hogy elment minden hajó,
De ha kétség, vagy ha félelem
támadna, mint a szörny,
hogy mit sem ért így életem,
amit érdemel: közöny
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.